Nagyon érdekes aspektusból mutat be különböző "világokat" ez a hihetetlenül elgondolkodtató dokumentum sorozat. Az említett epizódban is megjelenik a "tisztaság", mint olyan sokféle módon. A kívül-belül tiszta Japánok, a perui Titikaka tónál élők speciális "mosópora", az afrikaiak fáról szedett fogkeféje, a mongolok belső tisztító szelleműző rituáléja ésatöbbi.
Személy szerint a legutóbbi nagy tisztulásomért való tettem, a lomtalanítás volt. Ilyenkor mindig elundorodom, az embertől, mint fajtól. Annyi szemetet gyárt, hogy azt rossz nézni. Az meg még rosszabb érzés, hogy hiába igyekszem leszorítani a tárgyak számát és nem cserélek szobabútort kétévente, mégis a matrac amin alszom 10 éves, közepén van egy árok, amibe szuperul bele lehet gurulni (az amúgy két fal közé szorított matracon). Hiába húzom-vonom az "ágycserét" ebből előbb utóbb szemét lesz. Bár valószínűleg első körben egy hajléktalannak fogjuk adni, de ez a végeredményen nem sokat változtat.
Amúgy a jövő évi lomtalanítás alkalmával Zsófi barátnőm ötletét szeretném megvalósítani. Nem is értem, miért TEGNAP mondta el nekem ezt az ötletet, így a lomtalanítás utolsó napján :)
A dolog lényege annyi, hogy lomtalanításkor össze kellene gyűjteni a kidobott használható bútorokat és odaadni a rászorulóknak. Például az árvízkárosultak közül szerintem még sokan nem jutottak ilyesmihez, de nagyon sok más helyen is elkélne a segítség.
Egy család valószínűleg nem fog tudni elautózni egy íróasztallal Borsodba, de ha ez szervezetten menne, el lehetne kerülni a "kupacfoglalókkal" való konfliktust és egyesíteni az energiákat egy nemes cél érdekében. Mindenképpen lomtalanítás előttre időzítve a dolgot, mert akkor úgyis sokan foglalkoznak a lakóhelyük rendbetételével. Ámen.
Engem is elért a mindentkidobok láz, és sikeresen át is rendeztem a lakóteremet amolyan Faksui (by Chladek I.) módra. Köszönet Tibész barátomnak a segítségért! Az eredmény: több hely, átjárhatóbb tér, kevesebb "cucc". Most persze bezsongtam és már olyanoktól is megszabadulnék, amik amúgy kellenek. Kellenek? Múltkor ezen gondolkoztam épp. Utazásból hazajövet azt hittem nem fogok beférni a bőröndömbe (nem én, hanem a holmijaim) de tahnx for R**nair rájöttem, hogy ugyanolyan szuper lehet (sőt!) egy fogkefés-bugyis utazás is. Szóval hazafelé, a "jaj mit hagyja itt" dilemma közepette rájöttem, hogy az útlevélen kívül SEMMI nem kell. Szóval hihetetlen felhalmozó egy lény az ember. Most megfogadtam, hogy semmit nem fogok venni egy jó darabig. Egyelőre működik.
A lelki békémet keresgélve minden alkalommal rájövök, mennyire jó rendet tenni és az életemben többé nem szükségszerű dolgoktól megválni. Ez nem csak a tárgyakra érvényes, ellenben ezek szanálásával is célt lehet érni! Vagy legalábbis közelebb kerülni azokhoz.
