Harácsony

Igen, sajnos kicsit ez a véleményem a szentséges ünnepről. Ez persze nem az ünnep hibája. Hanem az embereké, akik ezt tették vele. Nem megyek bele, elcsépelt sztori ez. Mindenki úgy ünnepeljen, ahogy neki a legjobb! Ez alatt értem, hogy ajándékozni szép dolog, sőt nekem is örömet okoz ha adhatok vagy kapok valami jópofát (nem feltétlenül karácsonykor), de amikor már kész szenvedés, hogy jaj neki mit...ójaj elfelejtettem ezt és azt...és hatkor végzek, a bolt félhétig nyitva, úgyhogy rohanok oda is.... GRRRR! Nane!

Ennek örömére rendezek egy "hüje karácsony" fedőnéven futó eseményt.

Íme a leírása:

Hozzávalók a "hüje karácsonyhoz":

-1 db születésétől fogva értelmetlen tárgy

-sok darab barát

-1 db meleg helyiség

-sok darab forralt bor

-sütemények

-szervező gárda

Elkészítése:

Gyűjts össze jó sok embert, akik kis helyen is elférnek. Mindenki helyezze el a kívánatosan becsomagolt, de amúgy semmire sem jó ajándékát az asztalra. Szabadon választott sorrend szerint szépen mindenki válasszon egy ajándékot. Veszekedni Tilos. Illetve manapság inkább szokás a karácsonyi veszekedés, úgyhogy tulajdonképpen az is ér. A végén mindenki bontsa fel a csudás ajándékát. És döbbenjen rá: tényleg ilyen a karácsony.

Ebből azt hiszem világos mire gondolok, miért szervezem ezt. Nagyon kíváncsi vagyok az eredményre, természetesen majd beszámolok róla!

Karácsonyi kütyüzés

Tegnap volt szerencsém meghívottként részt venni a karácsonyi kézműves műhelyben (nem is tudom mi a hivatalos neve) Laskovits Katalin szervezésében, a Klébesberg Kúriában.

Nem tudtam mire számítsak. Vittem magammal csomó filc anyagot, meg szalagokat, meg mindenféle "bigyót" amik jól jöhetnek kézműveskedéskor.

Nos amit tényleg elkövettem az két darab papírzacskó legyártása volt. De nagyon csinik lettek! Készült egy hosszúkásabb darab, egy plakátból (ami megmaradt a kultúrházban a Legyező c. előadásról) a másikat pedig naptárból. Kata bevásárolt így év végére jó néhány 2010-es naptárat. Hogy minek? A képek miatt. Tudjátok a négyzet alakú naptárakról van szó. Egyből kettőt szerzett be mindből. Jómagam a pandás képet választottam...persze szívesen csináltam volna még oroszlánosat meg bébifókásat is. de én inkább pepecseltem, mint aktívkodtam volna. Olyan kényelmes lötyögősre vettem. De közben jókat dumáltunk, pl. ott volt egy lány aki önkéntesen bevállalta, hogy megcsinálja a 3. kerület "zöldtérképét". Ha nem tudod mi az, nem baj, majd lesz erről is poszt.

A többiek csináltak még sörösdobozból és anyagból fülbevalót. Volt aki öblítősből csinált fülit. Született még karton képkeret és papírcsillag. Ja! Megtanultam virágkötős masnit csinálni (az is olyan csillag-szerű kinézetű).

Egy szó, mint száz, nagyon sok ötletet leshettem el és csak arra tudok buzdítani mindenkit, hogy szedje otthon össze a kidobásra váró dolgait, gondolja t a dolgot, és alkosson valami egyedit!

Legközelebbi foglalkozás januárban!

ps: lopott fényképezőgép, illetve elromlott laptop miatt fényképek posztolása később. Vagy soha.

Superbude

Hamburg egyik legjobb élménye lehet szerintem ez a dizájn hotel, a Superbude. Mondhatnánk, hogy zöld hotel, de szerintem ez azért kis túlzás lenne, bár nagyon jók a törekvéseik.
Ötletből nem volt híján a tervező/lakberendező az fix.

Itt az egérfogóból készült újság/képtartótól kezdve, a műanyagpohár és asztalilámpa csilláron át, a raklap/farmer kanapéig mindenféle okosságot megtalálhatunk.

Kedvencem a mosógépdob asztalka, lásd a képen. (majd ha működik a blogspot!)

A weblap egy külön élmény, liftezni is lehet és az általam említett csoda dolgokat is meg tudjátok nézni rajta. A hotel minden bizonnyal egy jól menő vállalkozás, mert amikor ellátogattam a Preise menüpontba és megpróbáltam "foglalni" egy szobát, a következő két hónapra már teltház volt náluk.

Nem is csoda, egy olyan helyen, ahol Wii sport szoba van!

Remélem hamarosan eljutok ide én is és Ti is! Jó hétvégét, napsütit :)

Fincsi spontán vacsora vol. 265789

Két hete történt, hogy vacsoraidő közeledett (sem előtte sem utána nem közeledett a vacsoraidő). Alapanyag alig valamicske, ötlet sem túl sok -de leginkább a fáradt nő beszélt belőlem. NA! Ilyen nincs -mondtam magamnak- meg kell rázni magamat. Megtörtént.
Elő a JollyJoker tojással, hogy elkészítsem a speciális kedvencemet, a nagyon lágy sárgájú tükörtojást.
Igen ám, de Úr is van a háznál... két tojással se nem lakik jól és még ki is nevet.
OKÉ, tovább nézelődök, hát rábukkanok pár suliból hazahozott szendvicsre... és itt jön a kis villanykörte a fej fölé! :)

Tükörtojás "majdnem BLT" szendviccsel.

Hozzávalók:
-egy szorgos anyuka, aki reggel felkel hamarabb azért, hogy szeretett gyermekének elkészítse a napi betevő szendvicseket
-egy mihaszna kölök, aki erre fittyet sem hány és jól meghagyja a drága eledelt VAGY
-vagy egy mihaszna kölök, aki nem éhes...és talán nem is mihaszna
-a megmaradt szendvicsek
-szendvics-sütő masina
-esetleg plusz bacon vagy akármi amivel frissítheted a szendvicset

A lényeg, hogy előszedtem a háromszög szendvicset csináló gépezetet, és beletettem a megmaradt szendvicseket (sima kenyeret is bele lehet sütni, nem csak a "kocka" kenyeret).
Az érdekesebb íz kedvéért, egyes darabokat úgy sütöttem meg, hogy bacont tettem a szendvicsre amolyan pólya-módra, ami nagyon finom lett, ahogy rásült kívülről. Mindez, a tükörtojással fenséges eledelként szolgált és volt itt öröm, boldogság :)

További jó étvágyat kívánok Nektek!

Tisztaság fél egészség

A kedvenc Kepes-sorozatom (Világfalu) egyik epizódjának is ez a címe.

Nagyon érdekes aspektusból mutat be különböző "világokat" ez a hihetetlenül elgondolkodtató dokumentum sorozat. Az említett epizódban is megjelenik a "tisztaság", mint olyan sokféle módon. A kívül-belül tiszta Japánok, a perui Titikaka tónál élők speciális "mosópora", az afrikaiak fáról szedett fogkeféje, a mongolok belső tisztító szelleműző rituáléja ésatöbbi.


Személy szerint a legutóbbi nagy tisztulásomért való tettem, a lomtalanítás volt. Ilyenkor mindig elundorodom, az embertől, mint fajtól. Annyi szemetet gyárt, hogy azt rossz nézni. Az meg még rosszabb érzés, hogy hiába igyekszem leszorítani a tárgyak számát és nem cserélek szobabútort kétévente, mégis a matrac amin alszom 10 éves, közepén van egy árok, amibe szuperul bele lehet gurulni (az amúgy két fal közé szorított matracon). Hiába húzom-vonom az "ágycserét" ebből előbb utóbb szemét lesz. Bár valószínűleg első körben egy hajléktalannak fogjuk adni, de ez a végeredményen nem sokat változtat.

Amúgy a jövő évi lomtalanítás alkalmával Zsófi barátnőm ötletét szeretném megvalósítani. Nem is értem, miért TEGNAP mondta el nekem ezt az ötletet, így a lomtalanítás utolsó napján :)
A dolog lényege annyi, hogy lomtalanításkor össze kellene gyűjteni a kidobott használható bútorokat és odaadni a rászorulóknak. Például az árvízkárosultak közül szerintem még sokan nem jutottak ilyesmihez, de nagyon sok más helyen is elkélne a segítség.
Egy család valószínűleg nem fog tudni elautózni egy íróasztallal Borsodba, de ha ez szervezetten menne, el lehetne kerülni a "kupacfoglalókkal" való konfliktust és egyesíteni az energiákat egy nemes cél érdekében. Mindenképpen lomtalanítás előttre időzítve a dolgot, mert akkor úgyis sokan foglalkoznak a lakóhelyük rendbetételével. Ámen.



Engem is elért a mindentkidobok láz, és sikeresen át is rendeztem a lakóteremet amolyan Faksui (by Chladek I.) módra. Köszönet Tibész barátomnak a segítségért! Az eredmény: több hely, átjárhatóbb tér, kevesebb "cucc". Most persze bezsongtam és már olyanoktól is megszabadulnék, amik amúgy kellenek. Kellenek? Múltkor ezen gondolkoztam épp. Utazásból hazajövet azt hittem nem fogok beférni a bőröndömbe (nem én, hanem a holmijaim) de tahnx for R**nair rájöttem, hogy ugyanolyan szuper lehet (sőt!) egy fogkefés-bugyis utazás is. Szóval hazafelé, a "jaj mit hagyja itt" dilemma közepette rájöttem, hogy az útlevélen kívül SEMMI nem kell. Szóval hihetetlen felhalmozó egy lény az ember. Most megfogadtam, hogy semmit nem fogok venni egy jó darabig. Egyelőre működik.

A lelki békémet keresgélve minden alkalommal rájövök, mennyire jó rendet tenni és az életemben többé nem szükségszerű dolgoktól megválni. Ez nem csak a tárgyakra érvényes, ellenben ezek szanálásával is célt lehet érni! Vagy legalábbis közelebb kerülni azokhoz.

Vicc. Nem vicc.

Két bolygó beszélget:

Másik bolygó: Te nagyon rossz bőrben vagy, mi a baj?
Föld: Jaj ne is mondd...Homo sapiensem van....
Másik bolygó: Ó, ne aggódj, nem tart sokáig!

Kukacoskodj!

Az előző bejegyzésben erről szerettem volna írni, de annyira elkalandoztam, hogy inkább új esélyt adok a témának, hogy igazán rá tudjon fókuszálni a kedves olvasó :)

A téma alapját a komposztálás képezi. Lassan szerencsére mindenki tisztában van a konyhai hulladék sorsának jobbra fordulásának a lehetőségével. ....
Tehát nem kell sokat agyalni, ha a háztartásomban keletkezett hulladék harmada zöld (jobb esetben, ha nem éppenséggel mirelitet, E001-5687990000-ig mindenfélével ízfokozott tartósított élelmiszert fogyasztok), akkor azt megéri komposztálni.

Zöld rész vs. barna rész. Szén vs. Nitrogén. Sokféle megfogalmazásban kiderült már mire is kell odafigyelni a komposztáláskor. Azt is tudjuk, hogy a talajjal közvetlenül érintkeznie kell a komposztálandó zöldnek, hogy át tudják járni a kedves komposztlakók.

Na most komposztálásról, zöldebb életről keresgéltem cikkeket, amikor ráakadtam erre: Wormery. "Komposztáld a zöldség- és gyümölcshulladékot, ha nincs sok helyed, szerezz be egy wormery-t" A wormeryzés hasonló a komposztáláshoz, ám ételmaradékokat is lehet bele tenni és (ezt figyeld -kivéve Koszi) igazi élő gilisztákkal működik!


Akit érdekel interneten keresgélhet róla, lehet találni sok képet, ami nekem tetszett, hogy vannak gilisztacsomagok, amiket készen lehet vásárolni a wormerybe...nagyon mókás. De bevallom én is elgondolkoznék rajta, hogy kéne-e ilyen.

Ne kukacoskodj!

Ezt a bejegyzést cC nevű kedves barátomnak ajánlom.

Szóval a zöld konyha alaptételei szerint mindent újra kell használni/hasznosítani.
Újra tudjuk használni a befőttes üveget, műanyag dobozt, zacskót stb. egyszer, kétszer...de még ennél is többször.
Ha ez mégsem megy valamiért, akkor is mindenki legyen kedves elfáradni vele a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtőig, hogy ha már a kedves felhasználó az újrahasználatra lusti, legalább adja meg az esélyt másnak, hogy újra feldolgozza az adott hulladékot. Most eszembe jut, hogy mennyi ostoba érvelést hallottam már a "miért NE gyűjtsek szelektíven" témában.
Nem egyszer kedvem lett volna lefordulni a székről, vagy kifejezni gratulációmat és megköszönni, hogy igazi CIVILIZÁLT Homo sapiens-hez méltón nyilatkozott az illető.
Nos megint elkanyarodok, ne hagyjátok....

Tehát a konyhai hulladékokról beszélve a legfőbb téma mi lehet? A komposztálás. Ezt nyilván kertes házban a legkönnyebb kivitelezni, de vannak már módszerek a társasházi komposztálásra is -ezekről bevallom keveset...semmit sem...tudok. De most utána fogok nézni.



Sikerült. Utánanéztem. Egy dolog nem változik soha: hajlandóság, kompromisszumkészség, áldozatkészség; ezek nélkül soha nem lesz semmiből semmi!
A lényeg annyi, hogy egy egész lakóközösségre van szükség a társasházi komposztáláshoz, kell legy jól működő tájékoztatás, brossúra, amit megkapnak a lakók és kitapasztalhatják, hogyan működik az egész, szükség van egy "hoppmesterre" (komposztfelügyelő), aki vezényli, figyeli az egész folyamatot. Úgy indulhat el a dolog, hogy szelektív hulladékgyűjtést vezet be egy társasház. Erre a házban kialakított külön helység ad lehetőséget, ahova lehet gyűjteni a fém, üveg, papír és műanyag hulladékot eleinte. A közös képviselő (aki remélhetőleg nem egy mondvacsinált hős, hanem tényleg dolgozik és KÉPVISELI a közös érdekeket) észre fogja venni, hogy annyival kevesebb szemetet termel a ház, hogy egy kukát simán visszamondhat a FKF-nál, ami mivel jár? Pénz spórolással! Ez valószínűleg tetszeni fog minden lakónak. Innentől könnyebb lesz érvelni a komposztálás mellett is, ami tovább csökkenti a kukák szükséges mennyiségét; még olcsóbb lesz és még a házat környező zöld terület (ha az minimális is) végre nem (csak) kutyaürülékkel lesz "táplálva" -azt meghagyjuk a betonjárdának, hogy még szebb lehessen.

Nos a társasházi komposztálás lakóigényes. Kedves cC barátnőm volt oly szíves felajánlani a házukban, hogy a náluk levő szeméttárolóba hozzák le az emberek a jó kis dobozos sör megmaradt részét, illetve a kólásflakont stb. Ő majd leviszi hetente pár alkalommal. Szerintetek hányan vitték le? Pont annyian. Ennél jobban nem lehetne senki fia borja alá tolni semmit, így azt tudom csak javasolni cC-nek, hogy következő körben a közös képviselőt keresse fel, vele egyeztessen és hitesse el velük, hogy kevesebb lesz a kukadíj is a végére (akár fele!), ami egy tízemeletes panelháznál éves szinten több száz ezer forintnyi összeg.

Most ez a bejegyzés abszolute nem erről akart szólni, így kell írnom egy következőt most azonnal, ami remélem már ARRÓL fog szólni. Legyen mindenkinek egy szebb napja!

Tettem

Igazából ma tettem a világért. Egy gramm ételt nem hasznosítottam újra...sőt nem is ettem nagyon. Leszokófélben vagyok a túlfogyasztásról.

Ám (!) kerékpárral közlekedtem be a szentséges munkahelyemre, sőt még haza is bírtam tekerni vele. Mondjuk a bal térdem nem a leghálásabb...de a testem, lelkem, Gaia és a többiek meg azok.

Mondhatni megérte.

Újrapapír, újralélek

Néha a lélek is lehet ÚJRALÉLEK.



Keep you in the dark
You know they all pretend
Keep you in the dark
And so it all began

Send in your skeletons
Sing as their bones go marching in... again
The need you buried deep
The secrets that you keep are at the ready
Are you ready?

I'm finished making sense
Done pleading ignorance
That whole defense

Spinning infinity,
BOY The wheel is spinning me
It's never ending, never ending
Same old story

What if I say I'm not like the others?
What if I say I'm not just another one of your plays
You're the pretender
What if I say that I'll never surrender?


In time or so I'm told
I'm just another soul for sale... oh, well
The page is out of print
We are not permanent
We're temporary, temporary
Same old story

What if I say I'm not like the others?
What if I say I'm not just another one of your plays
You're the pretender
What if I say that I'll never surrender?


I'm the voice inside your head
You refuse to hear
I'm the face that you have to face
Mirrored in your stare
I'm what's left, I'm what's right
I'm the enemy
I'm the hand that will take you down
Bring you to your knees

So who are you?
Yeah, who are you?
Yeah, who are you?
Yeah, who are you?

Keep you in the dark
You know they all pretend


What if I say I'm not like the others?
(Keep you in the dark)
What if I say I'm not just another one of your plays
(You know they all... pretend)
You're the pretender
What if I say that I'll never surrender?

So who are you?
Yeah, who are you?
Yeah, who are you?

Főtt tészta volt-nincs...helyett lesz!

Legyen az maradék (megunt) vagy kiszáradt, esetleg agyonfőzött... nem kukába való!

Tegnapi telefonbeszélgetésem alatt kedves M.S. budapesti lakos (jóindulattal budapesti...szerintem hozzájuk csakis szekér közlekedik) egyik pillanatban kinyögte, hogy jól kivágott a szemétbe egy nagy adag főtt tésztát, mondván, hogy az sótlan volt és rommá főzött. Majd megkérdezte elegánsan, hogy nincs-e erre valami javaslatom. Hát persze hogy van, de miért nem kidobás előtt kérdezett meg? Ki tudja. Ilyenkor eszembe jut, milyen fifikásan fordul ellenünk az általunk "készített" hirtelen harag.

Szóval, hogy ne nagyon térjek el a tésztától: a tészta, hacsak nem romlott már meg, abszolute megmenthető, bárhogy is el lett rontva korábban. Jelen esetben a tésztához némi szószt, akár paradicsomos-bazsalikomos szószt, vagy pici tesjszín- sok sajtos keveréket adnék. A lényeg, hogy a szósz ez esetben legyen sokkal sósabb, mint amúgy lenne, hogy ellensúlyozza a tészta sótlanságát. Fordított esetben, azaz, ha valaki elsózná a tésztát, a krumplistészta a nyerő ötlet, mert a burgonya rengeteg sót von el. (Egyéb elsózott esetekben is szoktam alkalmazni a "krumpli the superhero" technológiát. Például egy akármilyen levesbe vagy szószba beledobhatsz egy-két krumplit, csak amíg valamelyest enyhíti a sósságot.)
Szóval a tésztát elkeverjük a nemes egyszerűséggel összekavart szósszal és most jön a lényeg: át kell sütni! A sütőben kiszárad valamennyire a tészta, és az ízek is jobban összeállnak; nem lesz annyira kontrasztos a sótlan-elsózott érzés. Ami fontos, hogy ne a tetejére tegyünk sajtot, hogy az jól rásüljön és aztán még szaftosabb legyen a belseje, hanem közé kerüljön a reszelt sajt, ami szintén segít javítani a tészta állagát és ízét is.
Amire még érdemes figyelni: FŰSZER használat! Az unalmas sajtos tészta is mennyei, ha ráteszel frissen őrölt színesborsot, vagy egy csipet oregánót, vagy bármit amit szeretsz.

Utóirat: a kiszáradt illetve nyers tésztáknál, újrafőzés helyett tudnám javasolni, hogy a fentihez hasonló módszerrel (szószgyártás, összekeverés) után szintén sütőbe süsse meg az adott konyhatündér a kompozíciót. A lényeg, hogy a szaft itt nagyon szaftos és relatíve bő levű legyen. Itt a reszelt sajt jobb, ha a tetején van, az is segít a "párolásban".

Sima, megmaradt tésztából, bármilyen rakott zöldséges tészta is készülhet. Besamellel vagy a nélkül! Kezdek éhes lenni...

Quesadilla, Casadilla

Történt egyszer, hogy újdonsült kutya-anyuka barátnőm, Koszi, megkért, hogy főzzek az ő hűtőjéből. Megkérdezte, mit kezdjen a tojásos lecsóval, amiből már épp eleget evett az előző napon. Kisebb felderítés után kiderült, hogy -bár ő vegetáriánus- a szülei miatt volt még otthon megmaradt sült oldalas, paprika, cukkini, tejföl, sajt. Ennél nekem nem is kellett több...de lett! A mélyhűtőben ott lapultak a tortilla lapok, amiket anno nem használtak fel. Így az a pompás ötletem támadt, hogy elkészítjük a világ legtutibb vega és nem vega casadilláját.

Aki most kiakad, hogy a maradék tortilla az ő háztartásában egy nem létező fogalom, azt teljesen megértem. Nálunk sem alapélelmiszer. Sőt. Ám a tortilla lapokat nem csupán készen lehet megvásárolni, hanem házilag is elkészíthetjük.

Tortilla lap
Hozzávalók: 15 dkg finomliszt, 15 dkg kukorica liszt, 3-4 dl langyos víz, 1 csapott kiskanál sütőpor, 2 mokkáskanál só, 4-5 evőkanál olaj vagy olvasztott vaj.
Nagyjából összekeverem a hozzávalókat, majd pár percig állni hagyom. Utána elkezdem megdolgozni a masszát, amiből a végén kb. 10 tortilla lapot tudok elkészíteni. Serpenyőben gyorsan megsütöm mindkét oldalát kb. 1 percig. Nem kell agyon sütni, főleg ha casadillát készítünk belőle, mert akkor még egyszer sütésre kerül a sor (akkor már töltelékkel együtt).

Casadilla
Hozzávalók:
vegetáriánus: tortilla lap, a töltelékhez: sok! reszelt sajt, tojásos lecsó, pirított: hagyma/ kápia paprika/ pritamin paprika/cukkini /bablevesből kiszedett bab, stb., tejföl, csípős salsa szósz (aki szereti), szintén opcionális: saláta vagy jégsaláta. Ízlés szerint fűszerek: lestyán, csilipaprika, bors, koriander, oregano.
nem vegáknak: az előzőek + sült csirke felaprózva, vagy sült hús maradék, esetleg rák (legjobb!).

Fogom a tortilla lapot, ráhelyezem a serpenyőre, ráteszem ízlés szerint a tölteléket, jó sok reszelt sajtot, majd a tetejére egy újabb tortilla lapot. Ezt pár percig sütöm, mire ráragad a sajt jóvoltából a "teteje". Ekkor lehet megfordítani. A másik oldalt is pár percig sütjöm majd cikkekre vágva tálalom, ezzel elkápráztatva az aktuális szerencsést :).
Én tejföllel szeretem, és azt ugyan szokás belesütni is, én mégis mellé szeretem tenni, mint amolyan "mártogatós".

Az klasszikus casadillában a reszelt sajt a domináns hozzávaló; klasszikus még a pirított pritamin+hagyma, salsa szósz és csirkehús kombó.
A vegák azonban, mint tudjuk eszelős ételeket tudnak kreálni, így az ő esetükben a lecsós casadilla tökéletes éteknek minősül :) Főleg, hogy abban is van pirított hagyma, pirított paprika és paradicsomszósz is!

Nézzük mink van!

McGyveres múltamat tekintve egész jó a problémamegoldó képességem, két csipeszből bármikor Wartburg tip. személyautót készítek -például.

Szerencsémre kifejlesztettem a "mekgájverizmus" konyhai verzióját is. Az olykor reménytelennk tűnő ételek, amiket már harmadik napja eszünk és nyilván már kevésbé kívánatosak, hihetetlenül át lehet transzformálni ínycsiklandozó falatokká.

Sőt: vannak olyan ételek, amiknek kifejezetten jót tesz pár nap "érés".

A blogot eredetileg amúgy is egy mezei gasztroblognak képzeltem el, ahová olyan recepteket gyűjthetek össze magam és mások számára, amiknek alapanyagát részben, vagy teljesen, megmaradt ételek képzik.

Címkézni fogom az egyes recept bejegyzéseknél, hogy mik voltak a másodlagosan felhasznált alapanyag összetevők (pl.: főtt burgonya, tojásfehérje, gombapaprikás, répa). Igyekszem minden alkalommal az ételnek egy "sima" és egy vegetáriánus verzióját is kiötleni.

Bár én nem vagyok vegetáriánus és nem vetem meg a jóféle húsételeket, mégsem napi szinten fogyasztom, sőt, hetente alig néhány alkalommal kerül terítékre.
A mértéktelen húsfogyasztás nagy mértékben hozzájárul a Föld készleteinek értelmetlen feléléséhez. Ahhoz, hogy 1 kg marhahús a konyhába kerüljön több (tíz)ezer liter víz, nem kevés munkával megtermesztett takarmánynövény (amit szintén locsolnak az intenzív termesztési módszerek alkalmazásakor) kerül felhasználásra. Nem mellékesen megemlítendő az áldott jószágok által kibocsátott nem elhanyagolható mennyiségű gáz és ürülék. Nos mindezt egybevetve máris nem annyira ínycsiklandozó tevékenység a hús habzsolása Tudom jól, hogy itt belépnek a vitába a szkeptikusok és -elnézést, de- önző emberek, akik "HÚS hús hús egyél húst" alapon hihetetlen mennyiségeket képesek elpusztítani. Mindenesetre jó ha tudjuk, hogy mi áll e mögött.
Nem szeretném senkinek sem kedvét szegni; egy jó kis bográcsos marhapörkölt a barátokkal, pótolhatatlan élmény. Természetesen nem kell minden falat húst lelkiismeret furdalással a nyakunkban legyűrni, de az odafigyelés mindenképpen hasznos része lehet életünknek.

A kis nylon zacskó története

Az előző bejegyzésben olvashattatok a fűszernövények dugványozásáról.
Talán furcsán hangzott, hogy mini-fóliasátrat kell készíteni. Természetesen nem kell makettet eszkábálni a hatalmas hipermodern sátrakról, bár a kisebb-nagyobb gyerekeknek ez még egy örömteli elfoglaltság is lehet egy "unalmas" szombat délutánon. Remek alkalom, hogy néhány hasznos örömteli órát tölts a gyermekeddel.

A mini fóliasátrat kialakíthatjuk a háztartásokban tömkelegével "keletkező" kiflis zacskóból, amibe a közértben beletettük a péksüteményt. Természetesen legjobb lenne, ha mindenki kerülné, hogy nejlonzacskóba szedje a kiflit-zsemlét-kenyeret; jobb megoldás a papírzacskó, de az is jobb megoldás egy újabb zacskó letépése helyett, ha magunkkal visszük a múltkori kis zacskót. Jónéhányszor újra és újra lehet bele vásárolni; ha a kiflit már nem szívesen szedjük bele, vigyük a zöldségeshez, kérjük abba a babot, a hagymát. Ha már a hagymát sem szívesen tennénk bele, tovább használhatjuk fóliasátornak. Végül pedig a kutya-macska tulajdonosok örömére, nem kell keresgélni sétáltatás előtt, ha mindig egy helyre gyűjtjük a sokszorosan hasznosított kis nylonokat.

Számoljunk csak utána:

1. Megveszem a kiflit, hazamegyek kidobom a zacskót. Hányszor használtam? Egyszer.

2. Megveszem a kiflit, 3 nappal később is abba szedem, egy hét múlva a helyi piacon is abba kérek, ezt teszem a dugványra gyökereztetéskor, majd takarításnál is ezt használom. Hányszor használtam? Legalább ötször!

Mi értelme ennek? Nem öt, hanem csak egy darab nem bomló szemetet termeltem. Még az egy is sok, de sokkal jobb, mintha ötszörös hulladékmennyiséget adnék "ajándékba" a Földnek.

Sose gondoljuk, hogy ezzel nem válthatjuk meg a világot. Egyedül, ha nem is az egész világot, de legalább a saját világunkat megválthatjuk!

Zöldségek az ablakban

Szerencsére az utóbbi években ismét népszerű lett, hogy akár kertes házban, akár lakásban az ember friss fűszernövényeket tart a konyhájában, kertjében.

Tarts friss zöldségeket az ablakban!

Bár az ízek kedvéért, már a cserepes, "közértből" való fűszernövényeket is érdemes otthon nevelgetni, ezek élettartama sajnos igen rövid. Ez annak köszönhető, hogy a növények számára ez nem megfelelő élettér, illetve közeg, valamint, hogy a kereskedelemben kialakult rossz szokás itt is érvényesül: rövid élettartamú termékeket állítanak elő (csúnya dolog a vádaskodás, de akkor is...) szánt szándékkal.
Akinek csak egy kis erkélye is van, érdemes dézsában nevelni növényeket. Az én személyes kedvenceim: kakukkfű, bazsalikom, menta, rozmaring.
A legjobb, hogy sok fűszernövényt otthon, leveles hajtásról, dugványozással is szaporíthatjuk!
Ilyenek például: rozmaring, levendula, menta, izsóp, babér.
Figyelem! A mentával eléggé kell vigyázni, mert a kertbe kiültetve egy szer csak azt tapasztalod majd, hogy mindent elnyomott a konyhakertben... Folyamatosan vágni kell, hogy kordában tudd tartani.


Dugványozás

A módszer lényege annyi, hogy levágunk a növényről egy kb. 8cm-es egészséges (!) hajtást, az alsó leveleket leszedjük, az alsó rügycsomó alatt elvágjuk és beletesszük egy kisebb cserépbe/műanyag pohárba (utóbbi lehetőleg használt, kimosott pohár legyen -pl. joghurtos-, vagy bármilyen háztartási hulladék konténer, alján kilyukasztva). A közeg laza, komposzttal dúsított, jó vízáteresztő képességű, levegős legyen.
Nem használok gyökereztető hormon port, így nem sikeres az összes próbálkozás, de még így is megéri! Az egyes növénykékre ne felejtsünk el fóliát tenni, hogy a magas páratartalom biztosított legyen a növény számára.

A zacskó újrahasznosításról egy következő bejegyzésben olvashattok!

Miért festettem zöldebbre?

Eredetileg maradék.blogspot.com szerettem volna lenni, de az már foglalt volt, a maradéki református egyházközösség által. De sebaj! Elcsépelve bár, de törve nem felvettem a Zöld Konyha nevet és ez alatt próbálok megosztani szerintem hasznos dolgokat.

Miért? Előttem a sok rossz példa, a háztartások, amikre jellemző a nem-gondolkodás.

Eredeti célom, hogy az otthoni maradékok sorsát változtassam meg. A még kiválóan használható alapanyagok ne várják meg sanyarú sorsukat: a bolt polcáról szinte egyenesen a komposztba való bekerülést...és ez még minidg a jobbik eset!

A maradék nem ott kezdődik, hogy a 8 sült csirkemellből, csak 6 fogyott el, hanem ott, hogy mi nyolc darabot vettünk! A maradék fogalma, sajnos még mindig inkább enged következtetni a "nemkívánatos"-ra, semmint a "lehetőségek tárházára". Pedig, ha a buszra várunk és épp mérgelődünk, mert az késik, ezt az időt a bosszankodás helyett felhasználhatjuk arra, hogy kigondoljuk mi legyen a tegnapi krumplipüréből.

Szeretném újragondolni a háztartást, vezetésének ésszerűségét. Minden témában a konyhából indítok majd, de nem csak az ajtóig megyek el, hanem a "gazdagabb" élet, a boldogabb lélek is célállomás. A mértékletesség, nemcsak anyagi szempontból lényeges, hanem érzésvilágunkat is gazdagítja.

Mi mindent tehetünk azért, hogy jobbá tegyük a világot? Vagy ha ez túl fennkölten hangzik, akkor hogyan javítsunk első lépésben "csupán" a saját életminőségünkön? Például ne pocsékoljuk az élelmiszert! Kis dolgokat megbecsülni JÓ érzés.

Próbáljuk ki együtt.

Szeretettel várlak a konyhában :)