2010. május 27., csütörtök

A kis nylon zacskó története

Az előző bejegyzésben olvashattatok a fűszernövények dugványozásáról.
Talán furcsán hangzott, hogy mini-fóliasátrat kell készíteni. Természetesen nem kell makettet eszkábálni a hatalmas hipermodern sátrakról, bár a kisebb-nagyobb gyerekeknek ez még egy örömteli elfoglaltság is lehet egy "unalmas" szombat délutánon. Remek alkalom, hogy néhány hasznos örömteli órát tölts a gyermekeddel.

A mini fóliasátrat kialakíthatjuk a háztartásokban tömkelegével "keletkező" kiflis zacskóból, amibe a közértben beletettük a péksüteményt. Természetesen legjobb lenne, ha mindenki kerülné, hogy nejlonzacskóba szedje a kiflit-zsemlét-kenyeret; jobb megoldás a papírzacskó, de az is jobb megoldás egy újabb zacskó letépése helyett, ha magunkkal visszük a múltkori kis zacskót. Jónéhányszor újra és újra lehet bele vásárolni; ha a kiflit már nem szívesen szedjük bele, vigyük a zöldségeshez, kérjük abba a babot, a hagymát. Ha már a hagymát sem szívesen tennénk bele, tovább használhatjuk fóliasátornak. Végül pedig a kutya-macska tulajdonosok örömére, nem kell keresgélni sétáltatás előtt, ha mindig egy helyre gyűjtjük a sokszorosan hasznosított kis nylonokat.

Számoljunk csak utána:

1. Megveszem a kiflit, hazamegyek kidobom a zacskót. Hányszor használtam? Egyszer.

2. Megveszem a kiflit, 3 nappal később is abba szedem, egy hét múlva a helyi piacon is abba kérek, ezt teszem a dugványra gyökereztetéskor, majd takarításnál is ezt használom. Hányszor használtam? Legalább ötször!

Mi értelme ennek? Nem öt, hanem csak egy darab nem bomló szemetet termeltem. Még az egy is sok, de sokkal jobb, mintha ötszörös hulladékmennyiséget adnék "ajándékba" a Földnek.

Sose gondoljuk, hogy ezzel nem válthatjuk meg a világot. Egyedül, ha nem is az egész világot, de legalább a saját világunkat megválthatjuk!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése